Út Vapiba

A reptér kijáratánál Patnaik várt, akivel a múltkor is sokat dolgoztam együtt. Alig üdvözöltük egymást, máris elleptek minket a "Taxi, Sir?", "Airportbus, Sir?" és egyéb végtelenül segítőkész alakok. Sikeresen átvágtam rajtuk, majd a sofőr tolta a bőröndös kocsit. Az első gödörig. Abban szépen megfeneklett a jármű, hátulja a whiskyvel az égnek emelkedett, mint a Titanic Leonardo-val. Mondanom sem kell, hogy három(3) segítőkész figura termett ott a semmiből. Egyenruhában. Ezt tisztelem itt a nincstelen hórukk-emberekben, hogy adnak magukra. Közben kiderült, hogy a kocsit is elzárták cirka 50 poggyászkocsival. Ezt a gátat is a segítőink vágták át. Járt nekik a pénz. Igaz tőlem akarták, de nekem még egy nyavalyás rúpiám sem volt. Átirányítottam őket Patnaikhoz, aki kisebb vonakodás után megjutalmazta őket 20 rúpiával (100 Ft). Persze többet szerettek volna, de mára ennyi volt. Ha nem adsz nekik, akkor nem köpnek le, nem rontják el a karmádat öt évre. Csak egyszerűen a kocsi mögé állnak. Próbálj meg kiállni...

Még Bombayban (ahogy itt hívják Mumbai) megálltunk egy szállodánál, hogy igyunk egy sört és némi vizet vegyünk az útra. Kapásból mondták, hogy nem lehet, mert a bár zárva van. De az üzlet nagy úr, és jött valami öltönyös figura, aki közölte, hogy van sör, de csak dobozos, ha az megfelel. Én nem tudom, de nálunk ez nem probléma. Itt sem problémáztam rajta.
Az út Vapiba eseménytelen és a szokásos volt: fél percenként ledudált egy lomha teherautót (Speed 40 kmh felirattal, vagyis ennyi a max sebességük) a sofőr, aki úgy cikázott időnként, mint a vizisikló. Ismét felfedeztem valamit ezeken a teherautókon. Másik felirat a Horn OK Please (Kérlek dudálj!) mellett a STOP signal. Na most ez a tábla a baloldalon hátul, a féklámpa alatt lóg. Bár ez így nem igaz. Inkább úgy, hogy a tábla felett kell keresni a féklámpát. Azt ugyanis eltakarja valami díszítés, keret, csüngő-lógó anyámkínja vagy egyszerűen össze van törve.

A vendégház hozta szokásos formáját, bár most nem találkoztam csótánnyal (még). Helyette voltak szúnyogaim. Nem is kevés. Egy egész kannibál hadseregen törtem át a szobáig. Nem kis munkámba telt, mire megtizedeltem őket. Igaz így rontom az itteni partner üzletét. Ők ugyanis maláriaellenes szereket is gyártanak. Remélem 10-20 potenciális üzlet-hordozó likvidálásával nem okozok nagy financiális gondokat. Örültem a szép kis rózsaszín elnöki lakosztályomnak. A fiókokban megtaláltam a még Kakukk által itt hagyott újságokat, és a szekrényben a vállfákat, amiket én hagyományoztam rájuk.

Az időjárás nagyon kellemes. Nappal 28-30 fok van, és enyhe szellő. Olyan nyár eleji időjárás. Éjjel kellemesen hűvös van (18-20 fok). Ez itt annyira hideg lehet nekik, hogy esténként és reggelente csak vastag gyapjú lepelbe (shal) burkolódzott alakokat lehet látni. És ami a legjobb, hogy akik valahol posztolnak esténként, azok tüzet raknak. Ők fáznak.